|
A
tudománytörténet elsődleges feladata a tudomány által felhasznált
szakmai és filozófiai előfeltevéseknek a feltárása és
tudatosítása.
Az orvostörténet a tudományfilozófia
legkorszerűbb eredményeinek felhasználásával feltárja az
orvostudomány múltját annak érdekében, hogy elősegítse az
orvostudomány fejlődését.
A
tudomány kulturális teljesítmény és nem kultúrák feletti képződmény.
Minden kultúrának megvan a saját megismerő tevékenysége és ez nem, vagy
csak korlátozott mértékben kompatibilis más kultúrák megismerő
tevékenységével. A tudomány nem szakítható ki annak a kultúrának a
kontextusából amely létrehozta.
A
tudomány az ismeretek szisztematikus értelmezője. Tudományos
tevékenység = értelmezés (hermèneuein, hermèneia).
A tudományos tevékenység új tudományos elmélet létrehozására vagy
az aktuálisan uralkodó tudományos elmélet megváltoztatására
irányul. (A Thomas Kuhn által leírt paradigmakövető tudomány,
paradigmakövető kutatás, az un. "normál tudomány"
jórészt nem tartozik a tudomány körébe. Az a tevékenység amelynek
nincs közvetlen visszahatása az elméletre nem tudományos
tevékenység.)
Jelentős gondolkodók, tudósok éppen azáltal
alkottak újat, hogy megszabadultak az ismeretek korábbi,
„hagyományos” értelmezésétől és új összefüggéseket
találtak az ismeretek között. Legyőzték azokat a prekoncepciókat
amelyek arra vezették volna őket, hogy az aktuális elmélet
keretei között értelmezzék az ismereteiket. Az új értelmezés új
ismeret és további új ismeretekre vezet. Az új értelmezés
átértelmezi és ezáltal új ismeretté alakítja a már ismertet és
távlatot nyit a további ismeretszerzésnek és az újabb
értelmezéseknek. Meglévő ismereteink alapján jutunk új
ismeretekre és az új ismeretek visszamenőleg átértelmezik a
korábbi ismereteinket. A mindenkori tudomány és a
tudománytörténet ilyeténképpen alkot egységet és a fenti
mechanizmus biztosítja egy kultúra megismerő tevékenységének
koherenciáját.
Minden empirikus adathalmazhoz számos
empirikus elmélet rendelhető és minden empirikus elmélethez
számos empirikus adathalmaz rendelhető. Az elméletektől és az
adatoktól független tényezők pl.: racionalitás, esztétika, a
korábbi ismeretekkel való kapcsolattartás stb. - röviden az
értelmezés-hagyomány - szab gátat az empirikus elméletek és az
empirikus adatok egymáshoz rendelésének. Empirikus,
tapasztalati ismeret az, amit az adott kultúrában élők bármelyike
ugyan olyan módon tapasztalna vagy tapasztalhatna. Egy ismeret
csak akkor kerül be az adott kultúra empirikus ismereteinek
halmazába ha, a közösség elfogadta a tapasztalati valóság
részének azaz, után vizsgálatok során igazolódott.
A tudomány egy értelmezés hagyomány.
Az
aktuálisan érvényes értelmezés hagyományok összessége a
kultúra.
A tudomány az, amit
közmegegyezés alapján a keresztény kultúrában élők aktuálisan
annak tartanak.
A tudomány visszacsatolások által
önmagát szervező rendszer.
Az
empirikus tudományok eredményei nem abszolút hanem, csak
aktuálisan és csak az értelmezési tartományukon belül igazak.
A
tudománnyal a tudományfilozófia és a tudománytörténet
foglalkozik. Kutatásuk tárgya a tudomány. Az
orvostudománnyal a tudományfilozófia és az
orvostörténet/orvostörténelem foglalkozik.
A
szaktudományok a saját kutatásuk tárgyával foglalkoznak. Kutatási
eredményeik azáltal válnak tudományos eredményekké, hogy a
tudományos közösség tudománynak fogadja el azokat. Ha, egy
kutatási eredmény publikálásra került akkor, előterjesztésnek
nevezhetjük. Az orvoslás
- betegek gyógyítása - az orvostudomány eredményeinek alkalmazása. Tkp.
szakmai szabályok alkalmazása konkrét esetekre. Az orvostudomány
eredményeinek intézményes keretek közötti alkalmazása az egészségügy. Az orvostudomány része az egészségtudomány.
Minden
ismeret és ismeretszerzési mód kulturális és történeti
determinációt hordoz következésképpen, a tudománytörténet
kutatásának tárgya. A
tudománytörténet célja, hogy megszabadítsa a tudományos kutatókat
és a szakmák művelőit azoktól a hagyományos értelmezésektől,
determinációktól amelyek fogva tartják a gondolkodásukat.
Orvostörténeti kérdésekben
kizárólag Általános Orvostudományi Karon végzettek, orvosok
a kompetensek. Az orvostörténésznek szakmai kérdésekben állást
kell foglalnia ami, orvosi végzettség nélkül nem lehetséges.
Orvostörténész csak orvos lehet. Orvostörténet/orvostörténelem
tanulmányozásához, kutatásához a tudományfilozófia biztosítja - a
fogalmi keretet, a fogalmi apparátust, a megközelítési szempontokat,
gondolati alakzatokat stb. - azt az eszköztárat, aminek a segítségével
vizsgálható, hogy mi az orvostudomány, hogyan változik az
orvostudomány, az orvoslás és az egészségügy stb. Az orvosszakmai
ismeretek ahhoz szükségesek, hogy a kutató értse, hogy miről van szó és
szakmailag értékelni tudja a tudományos eredményeket és azok
jelentőségét. A medicina
az ember normális és kóros működéseit fizikai, kémiai, biológiai,
pszichológiai, szociológiai stb. folyamatokra vezeti vissza.
Orvostörténelemmel az foglalkozhat, aki e diszciplínák valamennyiében
jártas és tudja, hogy az orvostudomány hogyan használja fel ezen
tudományok ismereteit azaz, aki orvos. Az orvostudomány
segédtudományainak /l. előbb/ a fejlettsége meghatározza az
orvostudomány fejlettségét. L.: Orvostörténet. Mi az orvostörténet és hogyan művelhető?
A
tudománytörténet szinkron és diakron meghatározza, hogy :
mi a
tudomány.
mi a
tudomány tárgya, mik a jellemzői és értékorientációi.
mi a
tudomány, illetve a tudományos kutatás célja.
mi a
viszonya a mindenkori tudománynak a tárgyához.
milyen
kulturális, metafizikai és megismerési elképzeléseket használ
fel, illetve preferál a tudomány tárgyának vizsgálatakor,
illetve leírásakor.
mik a
tudományos ismeretek és azok jellemzői.
mik a
tudományos közösségek és a tudományos közösségek működésének mik
a jellemzői.
mik a
tudományos közösségek elé tudományként történő elfogadásra
előterjesztett elképzelések előterjesztési és elfogadási
kritériumai és azok jellemzői.
mi a
tudomány társadalmi helyzete és a társadalomban betöltött
szerepe.
hogyan változik a tudomány?
L.:A
tudománytörténet feladatairól
A
tudománytörténet tárgyát képezik a megcáfolt, kudarcba fulladt,
sikertelen stb. elméletek, elképzelések és kísérletek is! A fentieket
figyelembe véve a tudománytörténet nem sikertörténet. A tudomány
kulturálisan determinált emberi alkotás és ugyan azok a hibák és
tévedések jellemzik, mint bármely más emberi alkotást. Szakmai
és filozófiai felkészültség nélkülözhetetlen a tudomány szinkron
és diakrón vizsgálatához. Az
orvostörténet-írás nem történészi, végképpen nem irodalmári
hanem, orvosi és tudományfilozófiai felkészültséget igényel.
Orvostörténeti kérdésekben kizárólag Általános Orvostudományi
Karon végzett és tudományelméleti felkészültséggel is rendelkező
szakemberek a kompetensek. A szakmai újdonságok jelentőségét
(bármely korban születtek) orvosi ismeretek nélkül nem lehet
feltárni, bemutatni, megérteni, értékelni, megítélni. "A
történeti megértés tárgyát nem események képezik hanem, azok
jelentősége." /Hans-Georg
Gadamer/
Szinkron és diakron a filozófia - a
valóságról a legszélesebb horizonton történő szisztematikus
gondolkodás - tudósít arról, hogy milyen világban élnek/tek
az emberek.
Bármely
történeti megközelítés csak akkor és csak annyiban létjogosult,
amikor és amennyiben a jelen hasznára van és a jelen számára
jelentőséggel rendelkezik.
Amíg,
nem sikerül az orvostörténetnek a kutatás, az orvoslás és a
mindennapi élet számára használható ismeretekkel szolgálnia amíg,
nem sikerül az orvostörténetnek elősegítenie a tudomány
fejlődését addig, az orvostörténet marad az ami most, egy elavult
kultúra-eszmény kihalásra ítélt képviselője. Mutatis mutandis
ugyan ez vonatkozik mindennemű tudománytörténetre és
történelemre.
|
"Az
a tudomány-elképzelés, hogy van egy objektív világ és objektív
igazság, amely a tudomány és a megismerés fejlődésének kerete, a
különböző elméletek, megismerési stratégiák és metodológiák
aszimptotikus pontja, ahistorikus, amely az időbeliség és a
véletlen kizárásával egy második világot kreál a platóni ideák
mintájára."/Richard
Rorty/
Ismereteinkből alkotott valóság mögé fölösleges még egy valóságot elképzelni.
A pragmatikus, antiesszencialista gondolkodásban az objektív valóság
fogalma nincs értelmezve. A történetiség esszencialista tagadása
abszurddá és problematikussá teszi az esszencialista módon gondolkodók
tudománytörténettel, orvostörténettel és egyáltalán történelemmel való
foglalkozását.
Azok az igazságelméletek, amelyek az
objektív valóságot az aktuális ismeretek halmazán kívül feltételezték,
kénytelenek voltak az ismeretek és az objektív valóság között
valamiféle kapcsolatot, megfelelést, részesedést, részesülést stb.
feltételezni. Ezek az elképzelések sorra kudarcba fulladtak. Nem tudtak
számot adni arról, hogy hogyan, milyen módon, milyen arányban, milyen
mértékben stb. részesülnek az ismeretek az objektív valóságból. Tkp.
nem tudtak kapcsolatot teremteni a feltételezett objektív valóság és az
ismeretek között. A pragmatikus filozófiában nincs értelmezve az
objektív valóság fogalma és az azzal való foglalkozás az üres
fantáziálás körébe tartozik, mivel az ismereteink halmazán kívüli
dolgokról semmit sem tudunk és ismereteink halmazából alkotjuk a
valóságot. A valóság tanult és kulturálisan determinált ismerethalmaz, közmegegyezés.
Az adott kultúrában élők a mindenkori ismereteikből állítják össze a
valóságosnak tartott ismeretek halmazát, a valóságot. A valóságnak
nincs etalonja. Az egyén csak a közösségen keresztül tud a valóságra befolyást gyakorolni. A keresztény kultúrában a végső hivatkozási alap a közmegegyezés.
Ha, egy ismeretlen folyadékot akarunk meghatározni, akkor a
folyadék a megfigyelések és a mérések eredményeivel, illetve az azokra
alapozott elméletek által meghatározott dologgal lesz azonos. Mutatis mutandis, ugyan ez
vonatkozik a valóságra is. Objektív valóság feltételezése felesleges. Egy
dologról a többi dologhoz fűződő viszonyán kívül semmi sem tudható. A
dolgok az egymáshoz való viszonyaikban léteznek és a megismerés nem
egyéb, mint a dolgok közötti relációk feltárása. (Rorty, R.: Megismerés helyett remény. Jelenkor Kiadó Pécs, 1998. 47.) Az
antiesszencialista pragmatikus gondolkodásban azok a tudományos
elméletek, bizonyítások amelyek esszencialista elemeket
használnak értelmezhetetlenek következésképpen, nem tudományos
elméletek és nem bizonyítások.
A
nyelv amelyen leírjuk a világot (pl. a matematika, vagy valamely
természetes nyelv) meghatározza azt, hogy milyennek írhatjuk le.
Amikor, a filozófia a világot leíró nyelvvel foglalkozik, akkor
tkp. azzal foglalkozik, hogy milyen lehetőségeink vannak a világ
megismerésére. A leírás nyelvi határai az adott nyelven történő
megismerés határai.
L.:
A tudománytörténet feladatairól
"A
tudománytörténet nem csak a tudomány emlékezete, hanem az
episztemológia laboratóriuma is."
/Eduard
J. Dijksterhuis/
"Borotvával
hasítsuk ketté a szükségtelen hipotéziseket!"
/William
Ockham/ Az Occam borotvája elv arra
szolgál, hogy a tudományos elméleteket megtisztítsuk az
önkényesen felvett és/vagy fölösleges elemeiktől.
"A
tudománytörténet, ha többnek tekintjük anekdoták és kronológiai
adatok tárházánál, gyökeresen átalakíthatja
tudományfelfogásunkat." /Thomas
Kuhn/
A közmegegyezés nem más,
mint a leírások bizonyos készletének megszokott használata.
/Richard
Rorty/
Alfred
North Whitehead nagyigényű kijelentése: „Az
egész nyugati filozófia lábjegyzet Platónhoz.”
abban az értelemben igaz, hogy az esszencialista nyugati
filozófia egy második világot kreál a platóni ideák mintájára.
(Whitehead nem így értette, esszencialista gondolkodó volt.) "Jó, ha a tudománytörténészek nem feledkeznek meg arról, hogy a tudományt emberek hozzák létre." /Werner Heisenberg/
AZ
EGÉSZSÉGÜGYI SZERVEZÉSRŐL pdf
Az
Állami
Egészségügyi Ellátó Központ oldalán az egészségügyi dolgozók
szakképesítési adatai nyilvánosak és kereshetők.
OLDALAK AZONOS
TARTALOMMAL
https://sites.google.com/site/drkemenespal/
https://orvostortenet.tripod.com/
http://orvostortenelem.tripod.com
https://www.angelfire.com/dc/orvostortenet/
http://orvostortenet.webs.com/
http://kemenes.yolasite.com/
ISSUU
- Dr. Kemenes Pál
Academia
- Dr. Kemenes Pál
KÖZÖSSÉGI OLDALAK
facebook Twitter
TÁJÉKOZÓDÁSRA
Richard
Rorty Wikipedia Richard
Rorty Stanford Encyclopedia of Philosophy
Curriculum
dell'Università di Bologna del 1407.
EGYÉB ÍRÁSOK
Valamennyi
dokumentum szerzői és egyéb jogai a szerző tulajdona. Valamennyi
dokumentum csak és kizárólag magán célra, változtatás nélkül
másolható a szerzőre és a forrásra történő pontos hivatkozással.
Minden más terjesztési és másolási mód és forma esetében a szerző
engedélyét kell kérni. A szerzőre és a forrásra való pontos
hivatkozást és az engedélyt a dokumentumban mindig fel kell
tüntetni és annak mindig benne kell maradnia a dokumentumban. A
dokumentumok és azok részletei a szerző és a forrás pontos
megjelölése nélkül még parafrázisként sem idézhetők és semmilyen
célra fel nem használhatók. A dokumentumokkal kapcsolatos
jogokról az 1999. évi LXXVI. törvény A szerzői jogról, továbbá a
2001. évi LXXVII. törvény a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI.
törvény módosítása megfelelő szakaszai rendelkeznek.
Dr.
Kemenes Pál orvos, orvostörténész: Orvostörténeti publikációk.
Orvostörténelem, tudománytörténet.
2000. 03. 15.
|
