 | RÉGI KÖNYVEK HASZNÁRÓL Dr. Kemenes Pál orvos, orvostörténész Kiemelések korábbi írásaimból. 2017. |
A régi könyvek ismeretei elavultak, fogalmaink, szavaink tartalma idővel megváltozott és az a kontextus amiben a szerző/k gondolkodott/tak mára megszűnt.
A régi könyvekből azoknak az elképzeléseknek, ismereteknek
van ma is jelentősége amelyek hozzájárultak a ma érvényes
értelmezés-hagyomány kialakításához.
Az aktuálisan érvényes értelmezés-hagyomány revíziója, elemeinek cseréje, újraértelmezése, új elemek felvételével történő bővítése vagy szűkítése stb. révén az aktuálisan érvényes hagyomány átalakítására, végső fokon új értelmezés-hagyomány kialakítására nyílik lehetőség.
Az aktuálisan érvényes értelmezés-hagyomány revíziója, elemeinek cseréje, újraértelmezése, új elemek felvételével történő bővítése vagy szűkítése stb. révén az aktuálisan érvényes hagyomány átalakítására, végső fokon új értelmezés-hagyomány kialakítására nyílik lehetőség.
Igen elmélyült és sokirányú tanulmányozás eredményeként feltárható és többé-kevésbé rekonstruálható a szerző/k eredeti fogalomhasználata egy-egy mű kontextusa és szavainak konnotációi stb.
Az eredmény az értelmező értelmezése marad bármennyi munkát fektetett a feltárásba. Minden olvasat egy-egy értelmezés. A parttalan értelmezéseknek az értelmezés-hagyomány és a közmegegyezés szerinti józan ész szab határt.
Minden egyes olvasat egy-egy értelmezés. A közmegegyezés által elfogadott értelmezést hagyományosan a szerző/k szavainak értelmével azonosítjuk.
Az értelmezés-hagyomány az egyes értelmezéseknek az értelmezők közössége által aktuálisan elfogadott értelmezéséből alakul ki a szokásos használat - közmegegyezés - útján.
Az aktuálisan érvényes értelmezés-hagyományok összessége a kultúra.
A nyelv nemcsak leír, hanem értelmez is.A fogalmak tartalmának történeti vizsgálata, a korabeli értelmezés-hagyomány feltárása, megismerése, a metafora, az elméleti keret, szótár, lexikon stb. egy nagyobb egység irányából és a fogalmak irányából egyszerre történik a hermeneutikai körnek megfelelően. Egészből a részt és részből az egészt értelmezik. Természetesen, az értelmezés az értelmező értelmezése és közmegegyezések által válik igazzá, az értelmezés-hagyomány részévé. A nagyobb egység irányából történő megközelítést kevésbé hangsúlyozza az irodalom. (pl. metafizikától való tartózkodás stb.)
A tudománytörténet mint minden tudomány a folyamatos újraértelmezés állapotában van. Új ismeretekre a korábbiak alapján jutunk és az új ismeretek korábbi ismereteink átértelmazésére vezetnek. Az állandó újraértelmezés tagadása ahistorikus álláspont és azonos a fejlődésképtelenség és gondolkodáshiány beismerésével.
L. még Dr. Kemenes Pál: A reneszánsz és a tudomány Bp. 2014.
